Sokak számára a csemegekukoricához hasonlóan nem kis gondot okoz a megfelelõ dinnyefajta kiválasztása. Nálunk a kedvezõ klíma következtében az egész országban termesztik ezt a gyümölcsöt, de a talajadottságok folytán a legfinomabb görögdinnye Heves megyében terem. A meszes talajon termesztett görögdinnyékkel ellentétben a hevesi dinnye mindig kásás, és sohasem tökízû. Jellemzõ még erre a fajtára, hogy igen vékony (kb. 0,5 cm) héja van, amely jól megkülönbözteti más fajtáktól. Heves megyében azonban van egy kis község, Csány, amely arról nevezetes, hogy az egész országban ott terem a legízletesebb görögdinnye. A messze földön híres mézédes csányi dinnye legalább olyan közkedvelt, mint a Vecsés környékén termelt káposzta. A megfelelõ görögdinnye kiválasztása nagy szakértelmet igényel, ezért ha nem kívánjuk néhány napra eltenni, inkább lékeltessük meg. Ha mégis vállalkozunk a kiválasztásra, akkor kerüljük az olyan dinnyét, amelynek a leszakított indája nem elég fonnyadt, mert ez még éretlen. A mielõbbi piacra jutás, vagyis a magasabb ár elérése érdekében elõfordul, hogy éretlenül leszaggatják a görögdinnyét. Ezt a zöld inda, illetve késsel történt leválasztás esetén a friss, nedvdús vágási felület egyértelmûen jelzi.
A kellõen sötétzöld dinnyét vegyük kézbe, és ütögessük meg az oldalát. A jó dinnye kongó hangot ad, és lékeléskor a vágás mentén továbbreped a héja. Amennyiben tompa, puffanó hangja van, akkor ne vegyük meg, mert vagy túlérett, vagy a hosszú tárolás következtében megposhadt. Ha az oldalán nem találunk sárga foltot ez azt jelenti, hogy a termelõ átforgatta a dinnyét, hogy hamarabb érjen, és korábban megjelenhessen vele a piacon. Ez nem árt neki, sõt kifejezetten hasznos, mivel így mindenütt egyenletesen érett lesz. Igyekezzünk mindig frisset venni, mert ez finomabb, és a hûtõszekrényben is tovább tárolhatjuk. Ennek legbiztosabb jele, héjának a hamvassága. Ez a vékony, szürke bevonat azonban néhány nap után lekopik róla, és ezt követõen már csak a kereskedõ szavahihetõségében bízhatunk.
Jóval kisebb a kockázat a csányi dinnyénél, ezt lékelés nélkül is nyugodtan megvásárolhatjuk. 10 %–kal drágább ugyan a többinél, de jóval édesebb, zamatosabb, és vékony héja révén végül is gazdaságosabb, mint az olcsóbb fajták. A magas szállítási költség miatt a csányi dinnye sajnos nem jut el az ország minden részébe. Szerencsére azonban a Dél–Alföldön is van egy ismert dinnyetermõ vidékünk, Medgyesegyháza és környéke. Az ugyancsak vékony héjú medgyesi görögdinnye íze és állaga nem sokban marad el a hevesitõl, az ára viszont többnyire alacsonyabb. Sajnos ma még szép számmal akadnak kereskedõk, akik a környéken termelt rosszízû, savanyú dinnyét friss csányi dinnyeként árulják. Ezektõl a “hiénáktól” csak úgy tudnak a vevõk megszabadulni, hogy hívják a piacfelügyelõt, aki a számla illetve szállítólevél alapján egyértelmûen megállapítja, hogy honnan és mikor érkezett a szállítmány, s megteszi a szükséges intézkedéseket.
A hazai dinnyefajták mellett újabban megjelent a piacon a világoszöld héjú csíkos dinnye is. Ez a Kanadából származó dinnyefajta édes belû ugyan, de nem olyan zamatos, mint a sötétzöld héjú, hagyományos fajta. Nagy hátránya még a gömbölyû vagy hosszúkás alakú kanadai dinnyének, hogy igen vastag (kb. 2 cm) a héja, elõnye viszont, hogy a termésideje meglehetõsen hosszú, még októberben is megtalálható a piacon. Kuriózumként megemlíthetõ, hogy a sötétzöld héjú görögdinnyének van egy sárgabélû fajtája is, amely gusztusos ugyan, de az íze meglehetõsen semleges, ezért a termesztése nem vált általánossá. Akik fajta szerint kívánnak hagyományos görögdinnyét vásárolni, azok a Szigetcsépi 51 F1–et vagy a Crimsont keressék, mert jelenleg mind héjvastagságát, mind ízét tekintve ezek a legmegbízhatóbbak.
A bordázott, gerezdekre osztható sárgadinnye szintén nagyon közkedvelt gyümölcs. Különleges változata a cukordinnye, amely külsõre abban tér el a hagyományos sárgadinnyétõl, hogy a héja nem bordázott, hanem egyenletesen sima, és a felülete enyhén rücskös. Az alakja a sárgadinnyéhez hasonlóan kissé lapított gömb. Léteznek azonban mind a cukor–, mind a sárgadinnyék között ovális, tojás alakú változatok is. Ezeknek a hibrid fajtáknak az íze többnyire erõsen fûszeres (muskotályos, vagy ananászra emlékeztetõ.) A muskotályos ízû sárgadinnyét kedvelõk azokat a fajtákat részesítik elõnyben, melyeknél a barázdákra csupán elszínezõdött csíkok utalnak. Ezek rendszerint szabályos gömb alakúak. A cukordinnyék közül a legfinomabb és sajnos a legdrágább a kérges héjú zöldbélû fajta.
A sárgadinnyék vásárlásánál még fokozottabb gonddal járjunk el, mivel ezeket a fajtákat nem lehet meglékeltetni. (Mellesleg külföldön a görögdinnyét sem lékelik.) A kiválasztás legmegbízhatóbb módszere, hogy a dinnyét kissé megnyomjuk ott, ahol az inda levált róla, mivel ez a legkényesebb felülete. Amennyiben a héja annyira felpuhult, hogy beleszalad az ujjunk, akkor már belül poshadt. Ha elég kemény, akkor szagoljuk meg ezen a ponton. Minél kellemesebb és intenzívebb az illata, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy jól választottunk. Amennyiben az inda rajta van a dinnyén, ez egyértelmû jele annak, hogy éretlenül szakították le. A válogatásnál legyünk tekintettel arra, hogy a kereskedõk nem szeretik, ha a vásárlók agyonnyomkodják az árut, ezért eleve olyan példányt vegyünk kézbe, amely ránézésre is megfelelõnek tûnik, tehát ép, egészséges és érett. Egyébként a sárgadinnyére is érvényes az a szabály, hogy minél nagyobb, annál ízletesebb. Az apró, korcs dinnyék többnyire ehetetlenek, még olcsón sem érdemes megvásárolni õket.
A feldolgozásával kapcsolatban nem árt ha tudjuk, hogy a külföldi receptek a sárgadinnyét turkesztáni, a zöld bélû cukordinnyét pedig kantalup típusú dinnyének nevezik. A görögdinnyéhez hasonlóan, a felvágott sárgadinnye is csak hûtõszekrényben tárolható. Mielõtt betennénk, a vágási felületet borítsuk be polietilénfóliával, hogy a többi étel ne legyen dinnyeszagú, és a dinnyénk se legyen másnapra pl. hagymaízû. Sárgadinnyénél távolítsuk el a magházat is, mert így tovább eláll. Mind a sárga–, mind a görögdinnyét felvágás elõtt is rakjuk hûtõszekrénybe, mert csak hidegen van jó íze. Elõtte mossuk le róla a szennyezõdéseket.
Mivel a fajdinnye elég drága és nem mindenütt kapható (nem is szólva a vele járó cipekedésrõl), a kiskerttel rendelkezõk megpróbálkozhatnak a termesztésével is. Dinnyemag–vetéssel ne kísérletezzünk, mert mire a májusban földbe dugdosott magból dinnye lesz, addigra megcsípi a dér és tönkremegy (vagy ahogy nálunk mondják “lõrinces” lesz). Legcélszerûbb üvegházban vagy fóliasátor alatt elõnevelt palántát vásárolni a piacon, és a májusi fagyok után kiültetni a kertbe. A zsenge növényeket legalább 80 centiméterre ültessük egymástól. Elõször vegyünk ki egy ásónyom mennyiségû földet. Az így kialakult gödröt öntözzük meg, és szórjunk az aljába kevés komposztot. Vidéken, ahol természetes trágya is található, legelõnyösebb erre a célra földdel összekevert baromfitrágyát használni. Morzsoljunk rá kb. 2 cm vastag földréteget, majd ollóval vágjuk fel a palánta külsõ burkolatát, és a földlabdával együtt óvatosan állítsuk a gödörbe. A maradék talajt nyomkodjuk köréje, végül öntözzük meg újra a betemetett gödröt a növénnyel együtt. Ha a palántát nem mûanyag pohárban, hanem ládából, szálanként árusítják, akkor az ültetés során a nedves földet egy spaknival mind a négy oldalról jól nyomkodjuk hozzá a gyökeréhez, hogy ne maradjon körülötte levegõ, mert ettõl a gyökér megpenészedik és megrothad. Ezt a módszert paprika, paradicsom vagy más palánták esetén is ajánlatos alkalmazni, mivel így közel 100 %–os megeredési hatásfok érhetõ el. A beszerzésnél ne ragaszkodjunk a túlzottan nagy méretû palántákhoz, mert minél kifejlettebb a növény, annál drágább, és annál nehezebben ered meg.
Kevesen tudják, hogy a dinnyepalánták nevelésének van egy módja, amellyel a termés mennyisége duplájára növelhetõ. Ebben az esetben semmi mást nem kell tenni, mint megvárni, amíg a szanaszét kúszó indák hossza eléri a kb. 80 centimétert. Ekkor csípjük le végüket, és helyezzünk rájuk 2 marék nedves földet. A földkupac alatt az indavég meggyökeresedik, majd kihajt, és valószínûtlenül bõséges terméshozam várható egy kis darab dinnyeföldön is. A jóízû dinnyéhez természetesen megfelelõ talaj is kell, de 1 év alatt kiderül, hogy a kertünk alkalmas–e a termesztésére. A siker elengedhetetlen feltétele még a megfelelõ fajta beszerzése. Legjobban akkor járunk, ha attól az árustól veszünk palántát, akitõl az elõzõ nyáron a legjobb ízû dinnyét vásároltuk, mivel a dinnyetermesztõk zöme eladásra is nevel palántát.
Újdonsült dinnyetermesztõk számára fontos információ lehet még, hogy a sárga– illetve cukordinnye akkor tekinthetõ érettnek, ha kocsányának tányérja könnyen leválik a gyümölcsrõl, tehát semmiképpen sem szabad indával együtt leszakítani ezt a fajtát. Az érett görögdinnyét viszont kocsányával együtt kell levenni, de csak akkor, ha az indája kezd fonnyadni, és a közelében levõ kacs megfásult, megbarnult. Erre azért is érdemes gondot fordítani, mivel a sárgadinnyével ellentétben az éretlenül leszedett görögdinnye nem érik be utólag, a kényszerérés nem segít elfogadható ízûvé tenni ezt a gyümölcsöt. Hiába várjuk hogy kásás és édes legyen mint az érett dinnye, csupán azt érjük el, hogy az állás során egyre rágósabb és szívósabb lesz a belseje.
Az érett görögdinnyét célszerû minél elõbb hûtõbe rakni, mert ha sokáig kint hagyjuk, megposhad. Ennek legelsõ jele, hogy a magvak körül a bélállomány elkezd nyálkásodni, ami késõbb átterjed a dinnye egész belsejére. A hideg azonban jelentõs mértékben késlelteti ezt a folyamatot. Régen úgy oldották meg a tartósítást, hogy a dinnyét mésztejbe mártották, és hûvös pincébe rakták. Nem árt tudni, hogy a görögdinnye rendkívül alattomos foltot ejt a ruhán, ezért célszerû frissen kimosni. A késõbbiek során csak látszólag jön ki a ruhából, amikor kimegyünk a napra, az ultraibolya sugárzás hatására újra megjelennek a foltok, és már nem tudunk tõlük megszabadulni.