4 közepes méretû kemény paradicsomot dobjunk forró vízbe, majd kb. fél perc múlva szedjük ki, és húzzuk le a héját. A meghámozott érett, lédús paradicsomokat vágjuk ketté. A magját és a levét finoman kaparjuk ki egy kis tálba, majd deszkán szeleteljük vékony karikákra, és egyenletesen terítsük rá a félig kisült pizzatésztára. 6 gerezd fokhagymát tisztítsunk meg, vágjuk hajszálvékony szeletekre, és elosztva rakjuk a paradicsomra. Utána adjunk a kinyomkodott paradicsomléhez fél mokkáskanál sót, negyed mokkáskanál bazsalikomot vagy majorannát, egy csipet szurokfüvet, 1 evõkanál étolajat, és jól összekeverve forraljuk fel, majd csurgassuk rá a paradicsomszeletekre. Végül sajttal megszórva, a Gombás pizzánál leírtak szerint süssük készre. Még gusztusosabb lesz, ha nem reszelt sajttal, hanem vékony lemezekre vágott mozzarellával (lágy tejszínes sajt) borítjuk be.
Mivel minden pizzamártás sûrû, a változatosság kedvéért a tésztára kockánként eltérõ rátéteket is rakhatunk. Nem fognak egymásba folyni, és nem veszik át egymás ízét. Azokban a családokban, ahol a pizza nagy népszerûségnek örvend, készítsünk dupla mennyiségû tésztát, és egy nagyobb méretû zománcozott tepsiben süssük ki. Ez azzal az elõnnyel is jár, hogy a több masszát könnyebben lehet dagasztani, nem csúszkál ide–oda az edényben. A nagyméretû, lágy tésztát csak sodrófára csavarva tudjuk szakadásmentesen a tepsibe helyezni. Az összeragadás elkerülése érdekében, elõtte a tészta tetejét lisztezzük be. Legyünk tekintettel arra, hogy a kelt tészta a felcsavarás irányában nyúlik, keresztben viszont zsugorodik. Aki nem bízik a kézügyességében vegyen egy nyeles tésztarollert, és a tepsiben nyújtsa ki a középre helyezett, elõzõleg henger alakúra formált tésztát. A kétszeres mennyiségû pizza már 6 személynek is elegendõ.