2–4 fej salátát tisztítsunk meg, majd szedjük szét leveleire, és a vastag ereket vágjuk ki. (Aki a ropogós salátát kedveli, elõzõleg rakja a salátafejeket polietilénzacskóba és légmentesen lezárva kb. 10 percre tegye a hûtõbe.) A zsenge salátaleveleket erõs vízsugár alatt mossuk meg, majd összefogva vágjuk kb. kétujjnyi széles szeletekre. Utána 8 dl vízbe keverjünk 4 púpozott kávéskanál szõlõcukrot, 2 kávéskanál sót, és 6 evõkanál (0,8 dl) almaecetet. Forgassuk bele a leveleket, és hagyjuk ázni kb. negyedóráig. Salátástálra kiszedve, és kevés lével leöntve tálaljuk. Sokan dresszinggel meglocsolva fogyasztják. Ennek legegyszerûbb módja, hogy a kész salátára rácsurgatunk személyenként 1 kávéskanál hidegen sajtolt olajat (pl. olivaolaj, kukoricacsíra–olaj, szezámolaj, tökmagolaj). Még finomabbá tehetjük különbözõ franciás dresszingekkel. Ezek a sûrûbb öntetek a finomított olajon kívül többnyire mustárt, tejfölt, reszelt hagymát, borecetet és különféle fûszereket tartalmaznak. Legnépszerûbb közülük a vinagrette mártás. A dresszing egyébként nem csak tartalmasabbá teszi a salátát, hanem a benne levõ olaj elõsegíti az A–vitamin szervezetbe való felszívódását is. A fejes salátát mindig frissen fogyasszuk. Ha csak dresszinget teszünk bele, elõtte egy tiszta konyharuhával itassuk fel a salátáról a nedvességet, mert a vizes levelekrõl lepereg a mártás. Amennyiben két napra készítjük, akkor mind a megmosott és összevagdalt salátaleveleket, mind pedig a salátalevet illetve a dresszinget külön–külön helyezzük a hûtõszekrénybe, és csak a fogyasztás elõtt keverjük õket össze.
Hasonló módon készíthetünk ízesített salátát a kissé kersernyés ízû endíviából és cikóriából, a zamatos galambbegybõl, kötözősalátából, porcsinból, metélősalátából vagy tépősalátából is. A fel nem dolgozott saláta tovább megtartja frissességét, ha nem hûtõszekrényben, hanem az éléskamra kövezetén tároljuk. Egy hétig is friss marad, amennyiben a szárából éles késsel levágunk néhány millimétert, és ráültetjük egy vízzel teli tányérra. Elõtte azonban a leveleket spricceljük be hideg vízzel, és a fonnyadt részeket távolítsuk el róla. Igen finom és pikáns ízû lesz a fejes saláta, ha kevés zsázsát is keverünk közé. Mellesleg a tormához hasonló ízû zsázsa a metélõhagymával megegyezõ módon, jól használható még vajas kenyér és szendvicsek változatosabbá tételére is. Elõnye ennek a zöldségnövénynek, hogy télen cserépben is hajtatható. Az elvetett zsázsamag néhány nap múlva kicsírázik, és 1 hét után már fogyaszthatók is a zsenge levelek.
Szintén kiváló salátaízesítõ a vízitorma. Rendkívül átható, friss borsra emlékeztetõ aromája miatt önállóan ezt a salátát sem fogyasztják. Különleges zamatú salátaalapanyag az ánizsillatú venkel levele. Ennek az édes vagy gumós kömény néven is ismert növénynek a levelén kívül a gumójából is készíthetünk salátát. A megtisztított és meghámozott gumókat pároljuk puhára, és vékony szeletekre vágva áztassuk a salátalébe. Ebben az esetben a fenti lémennyiség negyede is elegendõ. Egyébként a termése, azaz a magja is jól használható a konyhában ízesítés céljára. A venkelmag édeskömény néven a mediterrán országok kedvelt fûszere. Az édeskömény ugyancsak ánizsra emlékeztetõ, de csípõsebb aromájú változata a római kömény, ami már a régi görög– és a római konyhának is jól ismert fûszere volt.